Ez a játékstílus, a
sportcsapatoknál, olyan, mint az üzleti életben a brand. Ez teszi egyedivé,
megkülönböztethetővé, jól meghatározhatóvá, hogy mi az, amit képvisel az adott
csapat.

 

Sokszor emlegetik a kézilabdában a
spanyol stílust, amit nem igazán tudtam beazonosítani a látottak alapján, hogy
mit is jelent pontosan, ezért megpróbáltam utánajárni, hogy jobban
értsem, amit látok a kézilabda mérkőzéseken.

 

Az értő szurkoló, az értő vevőhöz
hasonlóan ugyanis egészen más kategória. Jobban megérti és elismeri a folyamatokat,
amit a cél érdekében az adott cég, csapat tesz. Így jóval elkötelezettebb is és
sokkal nagyobb értéket tulajdonít a teljesítménynek, amit kap.

 

 

MI TEHÁT A SPANYOL STÍLUS?

 

A stílus kialakulásában
fontos szerepe volt annak, hogy a kézilabdát elsősorban a fizikálisan erős,
nagytestű játékosokat felvonultató csapatok uralták az ezredfordulóra. A
kézilabda játékossága helyett, annak fizikális elemeire építve elsősorban az
eredményességüket. A spanyol játékosok viszont nem rendelkeztek ilyen
adottságokkal. Ezért a spanyol kézilabdában egyre nagyobb hangsúlyt
helyeztek a mozgékony, taktikusabb játékra. Alkalmazkodniuk
kellett ahhoz, hogy ötleteiket a fizikailag erőteljes és hatalmas játékosokkal
rendelkező csapatokkal szemben valósítsák meg.

 

„Mi, spanyolok, sem
magasak, sem erősek nem vagyunk, ezért olyan rendszert kellett kidolgozni,
amelyben inkább az ész dominál. Az elejétől kezdve csapatban gondolkodtunk,
tudtuk, csakis együtt érhetünk el valamit.”- David Davis a Veszprém edzője

 

Az iskola
kikristályosodását 2005-re teszik, amikor a jelenleg, a Szegedet irányító Juan Carlos
Pastor vezetésével világbajnok lett Spanyolország. Pastor maga mondta már a
Szeged edzőjeként a spanyol stílusról: „Az eredményességhez más játékmódokat
kellett találnunk stratégiával, taktikával, intelligenciával és a mérkőzésekre
való felkészüléssel egyetemben. Magyarországon például az összes játékos
fizikai típusú kézilabdázó. Célom
a fizikai jelleg kombinációja a spanyol taktikával és stratégiával. Azt
hiszem, ez a kombináció a tökéletes kézilabdához vezet.”

 

Az új stílus, mint
minden nemzetre jellemző stílus az egész nép kultúrájából, tradícióiból
vezethető le. A spanyol kultúra szereti a csapatmunkát,
nemcsak a kézilabdában, hanem az összes csapatsportban. A
többi sikeres csapatsportok alapján már tudták, hogyan lehet hatékonyan
integrálni a játékosokat a csapatokba.

 

Ehhez minden posztnak
külön meghatározták a szerepét a csapategységben. A középső hátvédeknek itt
fontos szerepük van, különösen a játékkoncepció megértése érdekében, amely a
kollektív munkán alapul és nem egy az egy elleni játékokon.

 

———————————————————————————————————————-

 

JÁTÉKOS KÉPZÉS A SPANYOL MÓDSZERHEZ

 

Minden játékstílus más-más típusú játékosokat követel
meg. Így még egy adott stílusban a képességei és a képzettsége alapján valaki
teljesíthet kiválóan, addig egy másik stílusban teljes mértékben eltűnhet a
kimagasló teljesítménye, mert egyszerűen nem illeszkedik az adott rendszerbe.

 

A spanyol stílusban, így mintha az együttműködő
készség lenne a domináns jegy, ami alapján a játékosokat képzik és válogatják.

 

A játékosok kezdeti értékelése során így a következő
kritériumokat alkalmazzák:

 

– A játékos tulajdonságai. A képességek szintje,
beleértve a fizikai, technikai és taktikai felkészülést.

– Fizikai, antropometriai /testösszetétel/ és
pszichológiai jellemzők. A jelenlegi szint értékelése és további tesztek a
haladás nyomon követésére, a kitűzött célok megvalósítására.

– Tanulási képesség. Új modellek és munkamódszerek
elfogadása. Nagy befolyása van ebben az edzői stábnak.

– Mennyire tud egy-egy játékos dolgozni a csapat sikerességéért.
A közös célok és személyes szintű áldozatok azok, amelyek a csapat alapját
képezik.

 

A csapatok fellépése, teljesítménye így összhangban
van a csapat tagjainak együttműködésével és kommunikációjával. A kiválasztott játékosokkal végzett
munka céljainak körültekintő megválasztása határozza meg az eltérő és különböző
programokat, amit kiviteleznek a játékos képzésben.

 

A célok jellege minden programnál más, az edzői stáb
azonban mindegyikben folyamatosan dolgozik a csapaton belüli együttműködésen a
kollektív célok elérése érdekében. Ez a munka egyben a csapat sajátos
karakterének a kialakítása is. Minden csapat, amelynek közös célja van,
eleve létrehoz egy társadalmi struktúrát, amelyet az egyes játékosok határoznak
meg.

 

Ebben az összefüggésben, a célok kijelölésével a
csapat az edzőtől függ. A csapatjáték stílusa tükrözi a csapatszellemet és a
csapat karakterét. A játékstílus ugyanakkor szimbólum is, amely a csapatot
képviseli. A csoport, az iskola, a klub, a régió vagy a nemzet, a szereplés
és a játékosok hozzáállása révén képviselteti magát. A szurkolók a játékosok
révén azonosítják magukat.

 

————————————————————————————————————————-

 

AZ EDZŐ SZEREPE A STÍLUS KIALAKÍTÁSÁBAN

 

 

Az edző legfőbb feladata ennél a
stílusnál a jó tervezés. A játék célok pontos megadása és az a képesség, hogy
az odavezető úton végig vigye a játékosokat, azok együttműködése révén. A cél a
játékra vonatkozik és nem külsődleges tényezőként a megszerezni kívánt címekre.

 

 

Éppen ezért az edzéseken, különböző
típusú játékhelyzeteket gyakorolnak, amikben a játékosokat különböző típusú
döntéshelyzetbe hozzák. Itt nem az a cél, hogy az edző által előre megmondott
figurát végrehajtsák, hanem hogy minél gyorsabban maguk a játékosok legyenek
képesek elemezni a szituációt és annak megfelelően a legjobb döntést hozni.

 

„Ma már intelligens
sportolókra van szükség, akik úgy döntenek, hogy megfelelően analizálnak
egy-egy helyzetet. Ez viszont nem mindenkinek megy.” – David Davis

 

Ez amiatt fontos, mert a játék
felgyorsításához elengedhetetlen a gyors és váratlan, de a helyzetnek
legmegfelelőbb döntések meghozása. S jól látható az is a kézilabda
fejlődésében, hogy a spanyol stílus megjelenése volt az egyik elem, ami jelentősen
gyorsította a játékot. A másik ilyen elem, ami növelte a játék sebességét a
skandinávok azonnali visszatámadása, lerohanása, ami az ellenféltől minden
helyzet vagy gól után azonnali visszarendeződést követel meg.

 

A spanyol stílus, mivel a játékosok minden
helyzetben a saját képességeik és csapattársakkal való kapcsolat mentén
döntenek rendkívül rugalmas játékmódot és rendszereket tesz lehetővé. Az edző feladata tehát
a megfelelő döntési mechanizmusok megtanítása. Az az a tervezés elsajátítása
mindenekelőtt.

 

„A spanyol stílusnak,
mint minden rendszernek az a kulcsa, hogy a pályán és azon kívül is mindent
megtegyenek egymásért a játékosok – enélkül mit sem ér az egész. Sokan azt
hiszik, minden spanyol csapat ugyanazt a taktikát, játékelemeket alkalmazza,
pedig ez nem így van. A lényeg, hogy a játékosnak kell az adott szituációban
meghozni a legjobb döntést – az edző feladata, hogy erre felkészítse.

 

Egy biztos, a játékosok
gondolkodásmódját meg kell változtatni, nemcsak játszaniuk, hanem érteniük is
kell a kézilabdát – ez a legnagyobb kihívás. Valaki képes erre, más viszont sosem
tudja levetkőzni a régi beidegződéseket.” – Juan Carlos Pastor a Szeged edzője

 

Ez a módszer szinte mindig csoportos
munkát követel meg. A játékhelyzeteknek megfelelő szituációk kikísérletezése
ugyanis csakis munkacsoportokban valósítható meg. A spanyol stílus, tehát
nem külsődleges jegyekben, játékelemekben nyilvánul meg, ezért nehéz
felismerni, sokkal inkább arról szól, hogy intelligensen játszunk és az
adott játékoskeretből a lehető legjobbat hozzuk ki – mind támadásban, mind
védekezésben.

 

—————————————————————————————————————-

 

KÜLÖNBÖZŐ EDZŐ TÍPUSOK DOLGOZNAK UGYANAZÉRT
A STÍLUSÉRT

 

A folyamatok menedzselése mentén,
azonban így is egészen különböző és változatos edzői stílusok alakultak ki a
spanyoloknál. Ezeket a következőképpen csoportosítják:

–      
mediációs
/konfliktusokat megelőző és kezelő/ modellt követők

–      
normatív
modellben dolgozók

–      
a
vezetés több dimenziós modelljét követők

 

A mediációs vezetési
modell a tanulásra összpontosít, a sportolók
reakcióira az edzés során, a viselkedésre. A tanulás mikéntjétől, az
elsajátításra váró játékhelyzetekre adott reakciókból és a csapattársakkal
szemben tanúsított viselkedésformák mentén alakul ki az edzői felfogás a
játékról.

 

A normatív modell
azonosítja a döntéseket az edzők viselkedése
és a sportolók szerepének megfelelően. Ki hol és miként vállalja a
döntéshozatalt?

Hogyan oldódnak meg az edzői
problémák: az idő szorításában – támadási idők, a mérkőzés különböző szakaszai
és a végjátékban.

Milyen minőségi
követelményeknek kell megfelelnie egy-egy jó döntésnek?

Hogyan születik meg a
döntés: a probléma összetettsége, az edző információi alapján, miként
befolyásolja ezt a kritikusok jelenléte a csoportban, valamint az edzőt
támogató, vele lojális játékosok reakciói.

 

A heterogén csoport
hogyan működik együtt a jó döntések érdekében, ez a legmeghatározóbb eleme a
modellnek.

Ugyanakkor az edző
személyisége az autoritertől, a demokratikusig nagy mértékben befolyásolja a
csapatban kialakuló döntési mechanizmusokat.

 

A vezetés többdimenziós modelljében a figyelem a sportolók magatartására,
azok elégedettségének elemzésére irányul. Az ilyen típusú edzők megpróbálják
karakterizálni különböző szempontok szerint a játékosokat. Különböző
szegmensekben mérik az egyes játékosok teljesítményét.

 

Ezeknek a mutatóknak az alapján az edző próbálja úgy
megszervezni a játékhelyzeteket, hogy az együttesen a legjobb döntéseket hozó,
egymást jól kiegészítő játékosok kerüljenek egymásmellé a problémák megoldása
során.

 

—————————————————————————————————————-

 

 

JÁTÉKMÓDOK

 

A döntéshozatali mechanizmust az egyes csapatoknál
nagyban meghatározza, hogy milyen az edző tervezési
stílusa: merev, rugalmas vagy improvizáló.

 

A merev játékmódban
strukturálják a döntéshozatali mechanizmusokat,
milyen elsődleges szempont határozza meg a döntést, ha ez nem releváns, mire
figyelj másodsorban.

 

 

A rugalmas rendszerek,
igyekeznek a szituációk függvényében a többféle megoldási lehetőségből való
választást előtérbe helyezni. A rugalmasan kiválasztott megoldás célja itt is
az, hogy a csapat harmonikus működését fenntartsa. Minden döntés rugalmasságát,
létjogosultságát, hatékonyságát az adja, hogy a csapategységek együttműködése
megmarad, nem keletkeznek távolságok, rések, támadási felületek, amivel az
ellenfél a döntés hibás voltára mutat rá.  

 

Természetesen
korosztályonként és attól függően, hogy melyik ligában játszanak a csapatok ez
a módszer különböző formában és mértékben változhat. Még a kisebbeknél vagy
alsóbb ligákban az autoriter /tekintélyelvű/ és a merev vezetési stílusok a
dominánsabbak, addig a legjobbaknál a demokratikus vezetési stílus és rugalmas
játékrendszerek a legműködőképesebbek.

 

A spanyol stílus így tulajdonképpen
egy folyamatmenedzsmentnek tekinthető, kihasználva a csoport dinamikai
jellemzőket. Valójában így a spanyol stílus a kifejezéssel ellentétben nem
is stílus, hanem sokkal inkább egy módszer. Emiatt az adott edzőkre és
csapatra jellemző különböző játék stílusjegyek alakulhatnak ki más-más
kézilabda csapatoknál.

 

A spanyol kézilabda
stílus beazonosítása nem lehetséges úgy, – mivel ugye módszer – mint a brazil,
angol, olasz vagy holland futballé, ahol meghatározott stílusjegyek,
játékfelfogás és játékospozíciókhoz kötött szerepek figyelhetők meg.

 

Pontosan emiatt, ha
külsődleges jegyek alapján igyekszik valaki a kézilabdában meghatározni a
spanyol stílust – beállók, átlövők típusa, szélsők funkciói, a páros
kapcsolatok: irányító beállós, középső védők kapus együttműködése, gyors kontra
játék stb. – akkor ez nem fog sikerülni. Hiszen a spanyol módszer sokféle
játékfilozófiát, taktikát és csapatmunkát eredményezhet. Így a spanyol
edzők keze alatt dolgozó csapatoknál sokkal inkább az együttműködés, a közös
helyzet megoldások típusaira és minőségére kell koncentrálni.

 

A módszerben a lényeg
az együttműködés milyenségén van, a közösen megoldott
problémák, a jól megértett és elemzett játékhelyzetek a hangsúlyosak. Így a
csapat edzőjének gondolkodása, az egyes játékosok, azok képességei, a mai
klubcsapatokra, a sok idegenlégiósnak köszönhetően jellemző különböző kultúrák
találkozása határozza meg, hogy ebből az együttműködésből végül is milyen
játékjegyeket felvonultató stílus születik.  Az egyes kézilabda klubcsapatokra én nem is tudok
olyan tradicionálisan jellemző stílust ráhúzni, amit már hosszú évtizedek óta
követnének, ahogy a futballban az Ajax Amsterdam, a Barcelona, a Bayern München
vagy a Liverpool. Azonban az azonos kultúra miatt a kézilabda válogatottaknál ez
sokkal markánsabban kirajzolódhat.

 

Ezért nyugodtan
mondhatjuk, hogy a nemzeti válogatottunk, amikor igazán jól játszik, a
spanyol módszer segítségével, akkor is a magyar stílust fogja követni,
hiszen ez van a játékosainkba tradicionálisan minden csapatjátékban kódolva.

 

Ez egyfajta intelligens, könnyed,
virtuóz, művészi, gyors ritmusváltásos, precíz passzjátékra, a játékosságra, a kiváló
labdabiztonságra, váratlan/meglepő húzásokra, eleganciára, gyors reakcióra,
ötletességre és a precíz kombinációkra épül.

 

Így a tartást a precíz passzjáték, a
tökéletes technikai tudás adja meg a csapatnak, ha ez hibádzik, – elsősorban
játékos képzési problémáknak köszönhetően, vagy a mérkőzés előrehaladtával jelentkező
kondíciós problémáknak betudhatóan – akkor szétesik a stílusunk, hiszen nem
leszünk képesek a játék magyaros, kreatív elemeit megvalósítani, amit a gyors
ritmusváltás és szép, elegáns kombinációk jelentik. A ránk jellemző
ötletesség nélkül pedig mindig statikus vagy sematikus, könnyen kiismerhető
lesz a játékunk. A jó magyar stílushoz a közös döntéseket valahogy ebbe az
irányba, a csapat szinten jól értett és megvalósított improvizációk,
kombinációk irányába kellene tolni.

 

A kombinációk sokszor a váratlan
húzásokhoz, ritmusváltásokhoz kapcsolódnak, így most, amikor túl sok eladott
labdát, technikai hibát vélünk felfedezni, az abból ered, hogy a magyar
stílusra jellemző improvizációs, kombinációs megoldások bár benne van a
játékosok kultúrájában, a csapatszintjén, az együttműködésekben nem tudnak ezek
minden játékhelyzetben tökéletesen megvalósulni. Azonban a spanyol módszer
segítségével reméljük egyre hatékonyabban tudnak a válogatott vezetői tovább
dolgozni a magyar stílus egyre jobb eredményességén.

 

S mi lehet mindennek az
üzleti életfelé való üzenete? Az adott cég, vállalat
vezetője és dolgozói, azok egyes képességei, a termékek, szolgáltatások
kivitelezésére vonatkozó közös döntési mechanizmusok kialakításával, ami a kifelé
történő kommunikációban is megjelenik, egy cég is tud markáns és egyedi
arculatot megjeleníteni. Ráadásul olyan arculatot, mivel az belső értékeiből,
kultúrájából fakad, amivel jóval hatékonyabb tud lenni a versenytársakhoz képest.

 

 

#sportstratégia #sporttaktika

 

 

Az alábbi cikkeket olvastam, több helyen
azokból idézek a tanulmány megírásához:

 

https://telex.hu/sport/2021/01/27/magyar-francia-negyeddonto-kezi-vb-nagy-laszlo

 

https://www.nemzetisport.hu/kezilabda/ferfi-kezilabda-a-spanyol-sikerek-nyomaba-eredtunk-2744717

 

The Open Sports
Sciences Journal, 2010, 3, 111-117.

 

Research
in Physical Education, Sport and Health

2019, Vol. 8, No. 1, pp.57-62

ISSN(Print):1857-8152; ISSN(Online):1857-8160